szerda

Az arany cimbalom

1914 fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra.
A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…
Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött.
Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe kerül. Talán már nem is lesz életben, mire a Monarchia és Szerbia békét köt…
Megjelenés: 2014. június 12.

vasárnap

15 perc hírnév

A képen nem annyira elrejtett nyomok azt is elárulják, milyen műsor keretei között. És hogy kedvesen kivasalták a blúzomat (miután én is kivasaltam :))


péntek

Operation Danube

"Legendás nyomozók az irodalomtörténetben" című sorozatomat április 11-én egy újabb figurával illik bővítenem:


kedd

Tavaszi kiülős

"Odabent, az Emke kávéház fedett termében egy zenekar hangolt. Idekint, a Körös fölött már nem ragyogott a nap, villanyfényben pompázott a Szigligeti Színház. A férfiak nyakából maradék, kihűlt nudliként csüngött alá a meglazított nyakkendő, a nők válláról földre hullott a drága boa. Pedig a tavaszi este barátságtalan hűvösséggel szökött be Várad legvígabb, legélettelibb terére, és a folyó felől be-betörő szél libabőrt borzolt a fehéren felvilágló nyakszirtekre, vállakra, karokra."
(A borostyán hárfa, 316.)