hétfő

Meta

Online is hozzáférhető ez a tanulmánygyűjtemény, amiben összefoglaló jellegű és egyes szerzői műveket is elemző közleményeket egyaránt találhatni. Én a magam természetesen önző módján elsősorban Benyovszky Krisztián cikkét ajánlom, Gender and Genre in the Mistery Novels of Katalin Baráth (a címbe még belefért volna egy Gendarmerie :P), ami tartalmilag röviden ez:
A contemporary Hungarian female crime fiction writer, Katalin Baráth is the topic of the essay, which analyses the relationship between crime fiction and feminism focusing on the characteristic features of the role of female detectives.
Különben:
első ránézésre minden az ún. romantikus műfajra vonatkozó reflexió hiányzik a kötetből, amit én kissé furának találok, mert nem gondolom, hogy csak piaci szempontból megkerülhetetlen ága ez az irodalomnak, főleg, ha az ember tényleg komolyan veszi a saját, gender címszavú teoretikus érdeklődését, pláne ha identitásképzésről van szó.

szombat

SELFIE

Alcím: 65 ezer szó.
Készült 2014.01.25-én, zsírkréta, jegyzetlap és háromforintos Nokia készülék segítségével.


kedd

Bocs, fáradok


Megverselt mackós

Kínomban (395 ezer leütés, nyikorgó hátizmok) egészen extrém dolgokkal szórakoztatom magam, például ezzel a verses betöréssel, amit sose találtam volna ki, melyik fura ízlésű poétánk írt.
Ó, igen, nagyon mellé: Babits Mihály volt az, aha, Nyugat, 1920/23-24.

Babits Mihály: Háborús detektivhistória
Látod az autót - az autót az éjben?
Hat detektiv ül benne... jönnek értem...
Mikor ott guggoltam a kassza előtt, s jaj, hangtalan
gyémánthegyü fúró fúrt s a lámpa sárga sáva mint arany
kard, a sötétben, a résben, kotort, kapart, keskenyen, élesen -
Látod az autót? most kanyarul, suhanva, kéjesen
az úthajlásnál - ránk vakít két tűzszeme az éjben -
Látod az autót? Itt van amitől féltem:
két fénycsápját löveli fehéren előre - nagyszerü ez!
Fenét félek már! Tudod, barátom, lassankint minden csak mozi lesz.
Mikor ott guggoltam a kassza előtt s fúrt a masinám,
akkor is így volt már... modern csudák, peregve simán,
tudod, a páncélszekrény, a rekeszes lámpa, a gép...
és aztán a ház maga, ablakok az éjben, ujj, de szép!
hat emelet, lifttel, betonfal, acélplafon -
benn rémlő bőrfotelek, leakasztott telefon:
mind, mind mozi csak - látod, itt van már - mit remegsz, fiam?
Mondom neked, elmegy mellettünk, elsuhan,
fénye fátylába vakulva - most! - úgy-e mondtam? - Láttad, amint
feszülten ült benn a hat, s a revolverét tapogatta mind:
ők félnek! - kacagj hát! - Mit remegsz? Jobb volna talán
a fronton? - Piszt! Most ott kanyarodnak a part falán -
Most - Zsupsz! - Ezt jól csináltuk, úgy-e? No fiam, kacagj!
Hm, urak, jól esik a fürdő? Minden mozi csak!
Veszély? Mi az ?! Elmegy, elsuhan. - Jobb volna talán a fronton?
Ölik egymást, millió bolond! Mi gondod, és mi gondom?

péntek

A nemes, nagy krimi

Szokás emlegetni (mintegy a mély- és a semmi művészet könnyfakasztó találkozásaként), hogy Nemes Nagy Ágnes milyen kedves Agatha Christie-nekrológot írt 1976-ban a Nagyvilágba. (Ld. a Művész irgalmasan lehajol a hajléktalan ponyvairodalomhoz.) Kiemelések tőlem.
"Agatha Christie szakmai kiválóságát éppen az szavatolja, hogy a szerkesztés tudora, a rejtvényregény biztos kezű takácsmestere. Esze ágában sincs irodalmiasnak lenni. Nem tukmálja ránk a lelkét, nem brillírozik „egyénített” alakábrázolással, mélyenszántó társadalmi körképpel, nem áriázik – alig-hamis – pszichológiát. Az ő regénye az, ami. És abban hiánytalan. Az öreg ladyt – szerencsére – egyáltalán nem érdekli a gyilkosság, a vér, az erőszak, rezzenéstelen arccal rakja le műfaja sztereotípiáit, így a gyilkosságokat is, mint pasziánszozó a kártyákat; nem érdekli más, csak a rejtvény, a rejtvény hézagtalan szabályrendszere. A szerkezet és megint a szerkezet, az igazi krimi, a lépcsőzetesen épített feszültség alfája és ómegája. És ha mégis szükségessé válik, szemcseppentővel adagolja bele könyveibe az elkerülhetetlen mellékest: a jellemrajzot, a társadalmat, a tájat, a légkört. Ám a fair játék ritka jutalmaként ezek a cseppek nagyon is jóízűek."
Ugyanitt, és ez szerintem érdekesebb is, megkülönböztet két típust a krimin belül:
"Az egyik az üldözéses típus. Sémája: elöl megy egy autó, mögötte a másik autó, és kölcsönös lövöldözésük voltaképpen a regény végéig tart. Az autó vagy a lövöldözés helyettesíthető bármivel. E regénytípus izgalmi hatóanyaga a fizikai veszély. A másik regényfajta hatóanyaga viszont a rejtvény. Míg az üldözésnek nincs titka, vagy teljesen esetleges, ráaggatott titka van, addig a rejtvénynek az első mondattól az utolsóig kell áthatnia a cselekményt, rituálisan szigorú játékszabályok szerint. Az üldözéses regény kezdetleges kalandhalmaz, még akkor is, ha újabb változataiban néha jó, szinte-szinte irodalmi részletrajzzal, környezetrajzzal kendőzi is magát – a rejtvényregény a szerkezet diadala."
Összehasonlításképpen fölhívnám a figyelmet egy 30 évvel korábbi színikritikára is, amiben Nemes Nagy egy Tíz kicsi néger-előadást kritizál. És ahol mellékesen, de direktebben véleményezi a krimi értékét:
"Agatha Christie hihetetlen pontossággal, sőt ízléssel szerkeszt, indokol, csak éppen kétséges, hogy érdemes-e ennyit fáradni? Legfőbb erénye, hogy nem akar „irodalmi” lenni. Nem önti fel a történetet valami érzelmes vagy világnézeti mártással, ami általában a könnyű műfajú színdarabok legelviselhetetlenebb tulajdonsága. Kesztyűtlen kézzel facsargatja a néző idegeit, s az előadás meglepetése, hogy a közönség – nevet. A teljes valószerűtlenség teszi ezt? Vagy a színészek kissé groteszkségbe futó játéka? A logikai érdeklődés ébren marad, de az érzelmi önmaga ellentétébe csap át. Így lesz a bűnügyi darab „mulatságos”. A díszlet s az előadás – sajnos – igen jó. Mennyi pazarlás – semmiért!"
Tanulság nincs sok, érdekességecske több. 

hétfő

Félmaraton

Ha fényt nem is, de egy vonatot már látok az alagút végén.
(Közel lakom a Nyugatihoz.)


Próbálom elhitetni magammal, hogy innentől már lejtős, könnyed séta lesz, de igazából most jön az a rész, amikor idegzsábával küzdve próbálom észben tartani, milyen jelenet/információ az, amit még feltétlenül bele kell írni, hogy ne legyen félszemű a krimi. (Én már csak ilyen szaki-módra gondolok a regényírásra, érzéketlenül a múzsapuszira és a tananyagban elfoglalt örökléti trón fűszeres leheletére.)

csütörtök

Önteltség és önámítás

Nem, ez most nem az a poszt, amiben a főhős a vélt gyöngeségeiről nyifog azért, hogy a válaszok megerősítsék abban az amúgy rendíthetetlen (és egyben vállalhatatlan) meggyőződésében, hogy ő milyen szép/okos/ügyes, viszont legközelebb vágjatok arcon egy oldalassal, ha "regény a regényben" szerkezettel akarnék kísérletezni.

És most egy halk súgás az egyik helyszínről (az autókat direkt nem vágtam le a képről!).

vasárnap

Logopédikus csoda

"Nyugtalanhodik a gyomha, affonyom?", imigyen udvariaskodott egy szereplő, akinek a következő oldalra nyomtalanul elmúlt a beszédhibája. Ezt persze csak most vettem észre, ahogy visszaolvastam, amit írtam.

Olyat, hogy valakinek deus ex machina megváltozik a haj- vagy szemszíne, rendszeresen elkövetek, de a logopédiai mirákulum az első eset volt a praxisomban. Mi lesz a következő? Férfivá operálok egy nőt az igeidők puszta erejével? :)
Forrás: fortepan.hu

csütörtök

Apró betűporciók

Valamelyik angol lap a pultnál legurított korsó sörhöz hasonlítja a rövid történeket élvezetét. Nekem inkább a szendvics jut eszembe, vagy egy szalonnafalatból és kenyérdarabból fölfegyverzett asztali katona. (Kultúrák és ízlések.)

Én a Scribden tárolom azokat a kis ötleteimet, amikből efféle katonákat gyártottam. Van köztük alternatív történelmi krimi, mélabús science fiction, Gombóc Artúr ifjúságának noirosított változata meg szinkronúszós történet is. És az összesített olvasottság most lépte át a 18 ezret.