vasárnap

Könyvhét után

Nem tudom, pontosan hány olvashatatlan dedikációval sikerült elcsúfítanom a könyveiteket. Legprecízebb számításaim szerint: sokkal. Hat órakor én is elrohantam begyűjteni mások könyveit (szám szerint hetet, köztük az új Kondort is, nyilvánvalóan), de amikor fél 7-kor visszatámolyogtam az Agave-standhoz, még mindig volt kinek beleirkálnom a fekete-lila zongorájába. (És közben kis híján elfelejtettem hálát rebegni a borító atyjának, skandalum.)

A lényeg ez: köszönöm, hogy eljöttetek, és hogy mind, iskolás ifjoncoktól őszbe borult nénikig nagyon kedvesek voltatok. És hát most kezdődik igazán a szorongás és a reménykedés, hogy valóban olyan kellemes kikapcsolódást okozzon nektek a történet, amint azt fölöttébb ravaszul kiterveltem.

Mert akkor talán jövőre is találkozhatunk.

szerda

Ingyenzongora

Összedugtuk kicsiny buksinkat, a Könyvkolóniások, a kiadó meg én, és kiesztergáltunk egy játékot á la Da Vinci kód.

A június 5-ig folyó játék alapja egy, a Kolónián közzétett novella A fekete zongora miliőjében, szereplőivel. A történet röviden: a rokonok nem találják a dúsgazdag Lujza néni végrendeletét (a gonosz néni csak egy rejtélyes utalással jelezte, hogy egy könyvben rejtette el), ezért Dávid Veronhoz fordulnak segítségért. Ő ugyanis igencsak otthon van a könyvek világában. A játék lényege, hogy vele együtt kell megtalálni a nyomokat és végül a megoldást, könyvről-könyvre haladva.
A nyeremény 3x1 db vadonatúj, nyomdaillatú, lila ruhás Zongora, természetesen alázatos dedikációmmal.

Szóval uzsgyi játszani, de legalább olvasni!